Lombkorona sétány – diákok írták

Kedves Honlaplátogatók!

Most diákjaink írásait olvashatják, akik a Mecsekerdő Zrt. Lombkorona sétányán tett kirándulásukról számolnak be.
Felkészítő tanáraik: Tímár Lilla – 4.a, Szekeresné Borka Kata – 4. b, Sutiné Lázár Emőke – 4. c. Az írásokat szerkesztette, Bereczkiné Fábián Mária

Őszi kirándulás a szép tájakon
Ősszel egy reggelen kimentünk a vonatállomásra és elindultunk Hetvehelyre kirándulni, mi, az alsó tagozat. Mikor megérkeztünk már vártak ránk az erdészek, és elindultunk a kalandunkra.
Írta: Skriván Zsombor – 4.a
Először meséltek a munkájukról, utána pedig megmutatták a vadhűtőt és a makkgyűjtőt. Ezt követően pedig elindultunk a hosszas túránkra. Először láttunk egy szép rétet, utána pedig egy még szebbet, de ezen a réten már magasles is volt, amire hármasával másztunk fel. Nagyon szép volt a táj. Menet közben mindenki éhes lett, így az egyik szép bükkös erdőnél megálltunk enni. Találtunk itt egy különös fát, és fotózkodtunk is vele. Ezután még sok-sok métert kellett mennünk, mire odaértünk a lombkorona sétányhoz. Addig láttunk mindenféle dolgokat, szép leveleket, fákat, tölgyeket, bükkösöket, fenyőket és még sorolhatnám. Mindezek után odaértünk a lombkorona sétányhoz, ahol sok minden érdekes dolgot láttunk és tanultunk, az ott elhelyezett táblákról.
Sajnos sokáig ezt nem élvezhettük, hisz indulnunk kellett a vonathoz. Nagyon sokat tanultam ezen a kiránduláson és remélem, hogy majd elmehetek máskor is!

 

Sárban és magaslesen
Az alsós évfolyan október 27-én kirándulni ment. Hosszú vonatozás után megérkeztünk Hetvehelyre, Sásvölgybe, ahol erdészek vártak minket.
Írta: Pold Liliána – 4.a
Sok mindent megtudtunk az erdőről. Azt, hogy ha engedély nélkül kivágják egyesek a fákat, büntetés jár érte. Megtudtuk még azt is, hogy a makktárolóban azért van sok makk, mert az állatoknak szükségük van rá télen, meg ebből tudnak vetni is, ha a tölgyerdőbe új fákat szeretnének. Láttunk hűtőházat is, ahol az elejtett vadakat tárolják a feldolgozásig. Az erdész szakmája nagyon izgalmas. Hosszú ideig sétáltunk az erdőben, láttunk színes faleveleket, és gombákat. Kedvenc részem az volt, amikor teljesen sárosak lettünk, mert a kirándulásunk előtti napon még esett az eső, így néha nehéz volt menni, máskor meg csúszkáltunk a sáron. Meg az is nagyon tetszett, amikor felmentünk a magaslesre. Onnan szép kilátás nyílt az erdőre. A hosszú túrában jól elfáradtunk, ám ekkor végre odaértünk az utolsó állomásunkhoz, a lombkorona sétányhoz. A fák lombjai között sétáltunk, fenn a magasban, érdekességeket olvastunk a kihelyezett táblákról, írtak a rovarokról, a fákról és a madarakról is, nagyon jó volt. Ezután elmentünk egy 8 méteres kilátóhoz, majd hamarosan elindultunk a vasútállomáshoz, hogy hazainduljunk. Az út hazafelé is hosszúnak tűnt, de izgalmas volt, hogy három alagúton is átmentünk.
Ez a túra nagyon jó volt és alig várom, hogy újra mehessünk!

 

Napról-napra változó természet
Korán reggel felkeltem, elkészítettem az uzsonnámat. Nagy izgalommal vártam az indulást. Rövid utazás után megérkeztünk az őszi erdőbe.
Írta: Liang Xiyue – 4.b
Eső után jöttünk, sok volt a pocsolya, melyeket a hulló levelek betakartak. Sikerült egy-kettőbe belelépni. Volt egy vezetőnk, akit Zsolti bácsinak hívtak. Ő se találta az utat a tarka-barka avarban. Egy tisztáson megálltunk, ahol már Gábor bácsi várt minket. Felmentünk egy lépcsősoron. Találtunk táblákat, amin a madarakról és mókusokról olvastunk. A költöző madarakkal már nem találkoztunk, csak a harkály kopácsolásától volt hangos az erdő. Ezt a madarat az erdők doktorának is hívják. Gábor bácsi mondta, hogy a napról-napra változó természet mindig újabb izgalmasabb dolgokat rejteget a túrázók számára. A levelek színpompás játéka mellett ilyenkor megfigyelhetjük a vadon élő állatokat, amint szorgalmasan gyűjtögetik a télire valót. Ősszel rengeteg mókust láthatunk a levelek között. Nézhetjük a fák odúiban lakó kis állatokat is. Mi is láttunk mókusokat ugrálni a fákon, és egy őzcsapatot távol az úttól.
Csodálatos színek, friss levegő, az erdő nyugalma, lenyűgözött minket. Jó lenne, ha jövőre is idejöhetnénk!
Estefelé fáradtan, sárosan, éhesen, színes levelekkel a kezünkben értünk haza, a zápor előtt.

 

Tanösvény, Tan-ösvény
Kirándulni voltunk. Régóta vártunk erre, még a neve is biztatóan hangzott, „Lombkorona tanösvény”.
Írta: Máthé Ferenc – 4.b
Mikor felszálltunk a vonatra, izgatottan találgattuk: Vajon milyen hosszú? Egyedül megyünk, vagy lesz vezetőnk? Ilyenekről beszélgettünk. Elsőként egy olyan helyiséget néztünk meg, ahol a lelőtt állatok húsát tárolják, mérik és hűtik. Ezt követően egy magtárba mentünk be, ahol nagyon sok, több mázsa makk volt, sőt egyik-másik már ki is csírázott. Majd kezdődött az igazi túra. Sokat gyalogoltunk, mire felértünk egy dombtetőre, ahol a bátrabbak még egy vadászlesre is felmászhattak. Gyönyörű volt onnan a kilátás az őszi tájra. Sok mindent tanultunk útközben, már nem is emlékszem mindenre, ezért csak egyet írok most le. Ha piros pöttyöt láttok a fa törzsén, akkor azt a fát ki fogják vágni, ha zöld pöttyel jelölték meg, akkor vigyázni kell rá, a fehér karika egy adott terület határát jelzi. Nagy pocsolyák és sártócsák után végre eljutottunk – dobpergés! – egy farönkhöz! Nem, csak vicceltem! A Lombkorona tanösvényhez. Csomó érdekes állatról tanultunk, kakukk, harkály, fülesbagoly, denevér, menyét…, egyszóval nagyon sok állatról.
A visszafelé vezető út szerintem jóval rövidebb volt, mint az odafelé vezető. A vonattal, sok új tudással a fejünkben, sikeresen hazaértünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

 

Lombok között sétáltunk
Egy hete volt. Apa elvitt engem a vonatállomásra a többi osztálytársamhoz. Felszálltunk a vonatra és elmentünk Hetvehelyre.
Írta: Éles András Levente – 4.c
Először egy épületbe mentünk be, amiben 67 mázsa makk volt. Ezután indult a túra az erdőben, Csaba bácsi vezetésével. Egy-két helyen megálltunk, ahol sok érdekességet mondott nekünk a túravezetőnk a fákról, a bokrokról, az állatokról és még sorolhatnám.
Két órát sétáltunk mire odaértünk ahhoz a tisztáshoz, ahol a fák koronájához közel építettek egy sétányt. Először a pihenőhelyen voltunk körülbelül egy órát. Ettünk, ittunk, jót játszottunk. Majd mikor a mi osztályunk került sorra, felmentünk egy fából készült hídra, amin volt négy tábla és rajtuk az ottani erdőben élő állatok fotói néhány fontos információval. Egy másik erdész bácsi vezetésével, sok okos dolgot tudtunk meg róluk. Nagyon szép volt odafönt a kilátás. Miután mindent megnéztünk, lementünk és levélcsatáztunk egy jót. De sajnos minden jónak egyszer vége szakad. Elindultunk vissza a vonathoz. Útközben sok csipszet ettünk. Mire visszaértünk, eleredt az eső.
Apa már várt engem. Elköszöntünk Emőke nénitől, és beszálltunk a kocsiba. Elmeséltem apának a nap történéseit szóról szóra. Remélem máskor is megyünk ilyen jó kirándulásra!

 

Kedves olvasóink, kérjük, nézzék meg az eseményen készített fotóinkat, videóinkat! (kattintson a ,,tovább olvasom” szövegre)

« 1 A 3 »
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.