2017 – Márton-napi vigasság

Már a mécseseket gyújtottuk, nagy volt a nyüzsgés a folyosókon, mindenki a kis lápmásával várta, mikor indul a Márton-napi menet. A sor eleje már az iskola előtti parkolónál állt, mi még bentről néztük, ahogy sötétedett az ég. Aztán elindultunk, szépen imbolyogtak a mécsesek, mint megannyi fehér szentjánosbogár. Vidám hangzavar az estében, kígyózva haladó sok-sok apróság sétált a kozármislenyi Művelődési Ház felé. Iskolánk németül tanuló diákjaival, felkészítő tanáraikkal és osztálytanítóikkal, Szent Márton püspökre emlékeztünk.

A Művelődési Ház előtti sötét teret, amelynek külön varázsa, hogy a tó előtt terül el, most embermagasságú fáklyák világították meg. Ezek mögött helyezkedtünk el, hogy megláthassuk az első látványosságot, a hamarosan kigyulladó máglyarakást. Amíg várakoztunk, a gyerekek elkezdték énekelni a fellépésükre tanult német dalokat, a hűvös esti hangulatban, nagyon jó érzés volt hallgatni őket. Aztán egyszer csak elnémult a tömeg, mert a sötétből, én azt gondoltam, hogy maga Szent Márton tűnt fel lován, de lehet, hogy egy középkori lovag volt az ezüstös ruhában, méltóságteljesen. Mindegy is, hiszen alakja fenséges volt, jelenléte pedig fontos, hiszen meggyújtotta az ünnepség kezdetét jelző máglyát. A lángok fényében gyönyörködtünk, majd elindultunk az ünnepség helyszínéül szolgáló ház felé. Az épület előtt finom hagymás zsíros kenyér és „kinderpuncs” várta az érkezőket, majd miután mindenki kicsit felmelegedett, kezdődött diákjaink szereplése. Iskolánk németes tanulói németül szavaltak, énekeltek, magyarul pedig bemutatták Szent Márton történetét. Az ügyes előadás után megnézhettük a kozármislenyi Józsa Gergely Néptánccsoport Márton-napi koreográfiáját, majd a táncház következett. Ez igazán fergetegesre sikeredett! A tipegőktől az iskolásokon – diákokon, tanárokon – át, az idősebb korosztályig, Nyemcsók Pál tánckarvezető tanításával, mindenki ropta a táncot, énekelte a népdalokat, tapsolt, dobogott, csárdásozott és karikázott, azaz karikázós lépésekkel táncolt. Miután jócskán kimulattuk magunkat, a megfáradt kicsiknek búcsúzóul, népmesét mondtak, hogy szépet álmodjanak.

Aztán, hogy otthon evett-e valaki libát, azt nem tudom! De, hogy jól mulattunk, azt igen!

Szent Márton püspökre emlékezünk november 11-én. Márton 316-ban Pannóniában született, ami a mai Szombathely és környéke. A legismertebb róla szóló történet a koldussal való találkozása. Nem pénzt adott a koldusnak, hanem köpenyét félbehasította és odaadta a fagyoskodónak. Márton ezután megkeresztelkedett és 371-ben Tours városában püspökké választották. Európa szerte ismertté vált legendája és mindenütt nagy ünnepeket rendeztek tiszteletére.
A hagyomány szerint Márton ünnepe a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő zárónapja. A jószág e nap táján került be az istállóba. A pásztorok ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. Ilyenkor megkapták egész évi bérüket is.
Márton napon országszerte nagy lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek és ihassanak. Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra is jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas tél lesz, ha viszont barna és rövid, akkor sáros.
Az újbort is megkóstolták ilyenkor a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Szent Márton a bírája” – azaz megforrt az újbor, ekkor elválik, hogy milyen lett.
Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdának, ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda pedig megfizette a „bélesadót” vagy a „rétespénzt”.
Baranyában a szép, napos Márton napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegették, mely igen hideg telet jelzett.
Hivatkozások:
Penavin Olga: Népi kalendárium
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Magyar Néprajz Nyolc Kötetben, VII. kötet
Kép: Szent Márton – Bretagne-i Anna hóráskönyve, (Grandes Heures d’Anna de Bretagne)
XV. század, forrás: gallica.bnf.fr.

Kedves olvasóink, kérjük, nézzék meg az eseményen készített fotóinkat, videóinkat!

Október – a pályaorientáció és az önkéntesség hava

Intézményünkben 2017. október 26-án tartottuk meg Pályaválasztási fórumunkat – közel 30 pécsi és Pécs környéki középiskola részvételével. Az immár hagyományosnak mondható rendezvényen a nyolcadik évfolyamos diákokon és szüleiken kívül nagy létszámban jelentek meg hetedikes tanulóink is szüleikkel együtt. A közel kétórás fórumon minden érdeklődő személyesen beszélgethetett a középiskolák képviselőivel – pedagógusokkal és diákokkal – és feltehette az őt foglalkoztató kérdéseket, melyekre reményeink szerint megnyugtató válaszokat kapott.

Az ezt követő pénteki tanítás nélküli munkanapot a felső tagozatosok az önkéntességnek és a pályaorientációnak szentelték. Az osztályok ezen a napon önkéntes tevékenységeket végeztek – például az iskola udvarát takarították, kertészkedtek, diót szedtek a kozármislenyi Dorothea Otthon és az Idősek Otthona kertjében, ételadományokat helyeztek el a pécsi adománygyűjtő dobozban, kutyákat sétáltattak a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület telephelyén.

Az önzetlen önkéntes munka mellett a pályaorientáció sem szorult háttérbe, hiszen:

  • jártak a Baranya Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjában, ahol a felelős pályaválasztásról beszélgettek szakemberrel,
  • nyílt napon vettek részt a Pécsi SZC Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskolában, ahol a tanirodán keresztül a tanéttermen át egészen a tancukrászdáig jutottak,
  • bekukkanthattak egy táncstúdió életébe,
  • kipróbálhatták, milyen a traktoros-élet,
  • a pécsi Tűzoltóságon megismerhették a katasztrófavédők munkáját,
  • egy igazi laboratóriumban jártak, ahol baktériumtenyészeteket vizsgálhattak,
  • közelről megismerhették a siklósi termálfürdő rejtett zugait és megtudhatták – mi a dolga a szaunamesternek,
  • végzőseink a Pannon Hőerőmű Zrt üzemlátogatásán voltak,
  • és egy szerencsés osztály pedig bepillanthatott a Harman Professional Kft csúcstechnológiás üzemébe.

Összességében nagyon színes, mozgalmas, tanulságos napunk volt… s reméljük, hogy a pályaválasztásban segítséget kaptak diákjaink.

20171027 101835
« 2 A 35 »

Gyalogolni jó!

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

Gyalogolj velünk és barátaiddal az ország számos helyszínén, éld át a mozgás örömét és élvezd a természet szépségeit a Világ Gyalogló Napon! Erre bátorítottak a World Walking Day kiötlői és hazai szervezői. A nemzetközi mozgalmat a Rio de Janeiro-i Föld-konferenciához kapcsolódva indították útjára 1992. június 7-én. 1995-ben már a Föld összes kontinensén rendeztek gyalogló napot, hazánk 1999-ben lépett a rendező országok sorába.

A rendezvénysorozat célja: gyalogló alkalom szervezésével népszerűsíteni magát a gyaloglást. A gyaloglás, a séta rendszeresen űzve alkalmas eszköz lehet az egészség megtartására, társakkal, barátokkal, családdal közösen gyakorolva pedig egyúttal remek időtöltés.

Tarnóczi Tamás főszervezőt kérdeztük a részletekről.

Iskolánk idén először csatlakozott a kezdeményezéshez. A túrán 35-en vettünk részt, ragyogó időben, jó hangulatban. A gyaloglás útvonalán látványosságként a város közelében található tavak (Kozármislenyi tó, Csikósvölgyi tó, Petőfi HE halastava, és a Mátéka tó) szolgáltak, valamint a Kozármisleny és Nagyárpád feletti dombokról majdnem teljes egészében belátható Mecsek. A látvány lenyűgöző, hiszen Keletről Nyugatra haladva a Zengőtől a Hármas-hegyen át a Misináig, Misinától a Nagy-Tubesen át egészen a Jakab-hegyig, minden magaslat látható.

Kísérő programjaink nagy sikert arattak diákjaink körében, így a talált állatnyomok felismerése, valamint a tájképfotózás. Érdekességként egy magán tanyán megnézhettük a mangalica állományt, találkoztunk és beszélgettünk lovas túrázókkal, lovat simogattunk.

Röviden összefoglalva, 10 éves, fiatal városunkban és környezetében ilyen túrára még nem volt példa, ezért tanulóink és néhány szülő is meglepődve tapasztalta, hogy milyen sok természeti szépség és érték található lakóhelyünk közvetlen környezetében. A kirándulás kellően látványos, és kimerítő volt ahhoz, hogy mindenki pozitív élményekkel térjen haza.

Az első ilyen túra sikerén felbuzdulva mindenképpen azt tervezzük, hogy a következő évben is megtartjuk a Világ Gyalogló Napot.

Fogadónap – Felső tagozat – 2017 november 7-8.

Kedves Szülők!

A felső tagozatos fogadónap időpontjai:

2017 november 7-8.

A fogadónapokhoz tartozó táblázat a pontos információkkal letölthető a Dokumentumok menüpont alatt illetve a következő linken:

Fogadónap – Felső tagozat – 2017 november 7-8. (.pdf, feltöltés dátuma: 2017.11.06)

Segíteni másoknak lehet öröm is

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

Befogadóak és őszinték

Segíteni másoknak lehet öröm is, mert míg azt hisszük csak adunk, rá kell jönnünk, hogy legalább annyit kapunk is. Új életszemléletet, amely akár meghatározhatja az egész életünket. Új energiákat, amelyek magabiztosabbá, boldogabbá tehetnek. Az önkéntes segítség érzékenyebbé, jobbá tehet bennünket. Ezt a „munkát” és ezeket az érzéseket tapasztalják meg iskolánk azon diákjai, akik Gerencsérné Szánóczki Judit és Hegedűs Mónika tanítónők tanítványaiként évek óta részt vesznek a kozármislenyi Nyugdíjas Klub életében. Ők azok a diákok, akik a közelmúltban érzékenyítő foglalkozáson próbálhatták ki, milyen lehet fogyatékkal élni. Az érzékenyítő programról és az önkéntességről Bereczkiné Fábián Mária kérdezte Gerencsérné Szánóczki Juditot.

– Hogy kerültetek kapcsolatba a Kerek Világ Alapítvánnyal és mikor?

Évekkel ezelőtt lehetőségünk nyílt kapcsolatba kerülni a Kozármislenyben működő Nyugdíjas Klubban, egy volt osztálybeli szülő (anyuka) által. Ez a kapcsolat aztán túlnyúlt a most már 7. évfolyamos osztályunkon, így a mostani 3. c tanulói is több alkalommal vettek már részt közös programokon.

– Hogyan zajlik az érzékenyítő program?

Egy kicsit korábbról kell kezdenem, mert a programon való részvételnek komoly előzményei voltak. Így például idén műsort adtunk az Idősek Napján a Művelődési Házban megjelent klubtagoknak, az előző évben együtt palacsintáztunk, kézműveskedtünk az idősekkel az Önkéntes Napon. Egy következő alkalommal a diószedésben segédkezett az osztály. Karácsonykor műsorral leptük meg egymást. Ezeken az alkalmakon találkoztunk először sérült, fogyatékkal élő felnőttekkel, akik szintén részt vettek a közös tevékenységeinken. Szilvi néni látássérült, ő már bevezetett bennünket a vak írás különleges világába is.

Ismeretségünk tehát megalapozta, hogy az érzékenyítő órára a 3. c osztályt hívták meg. Az Idősek Klubját látogatók között alapítványi tagok is vannak a Kerek Világ Alapítványból. Innen érkeztek négyen erre a napra. Két látás- (Evelin, Szilvia) és két mozgássérült (Évi, Balázs). Elmesélték történetüket, hogy hogyan lettek sérültek, milyen iskolákat végeztek, mivel foglalkoznak, hogyan élnek a mindennapokban, milyen segítségre szorulnak, hogyan segíthetünk nekik. Kérdezhettük őket, beszélgethettünk velük, közvetlen hangvételben. Megtanultuk hogyan szólíthatjuk meg őket, ha kérik, hogyan segíthetjük mindennapjaikat. A program végén kipróbálhatták a gyerekek, különböző eszközök segítségével, milyen lehet sérültként, számunkra akár egyszerűnek, egyértelműnek tűnő feladatokat elvégezni. Mindezt játékos formában.

– Mi a tapasztalatod, a gyerekek véleménye, hozzáállása mennyiben változik meg az átélt élmények hatására?

Nagyon sokat beszélgetünk a gyerekekkel már korábban is erről a témáról, akkor is nagyon okosan, segítőn álltak az idős és sérült emberekhez, de ezek az események megerősítettek bennünket abban, hogy mennyire szeretetteljesek, befogadóak, őszinték a tanítványaink.

Átölelni egy fát – Erdei iskola

Lehunyt szemmel, háttal a fának támaszkodva álltunk az októberi színes őszben. A nap sugarai átszűrődtek a fák lombjai között, egy kis szellő megmozgatta az ágakat, az aranyban ragyogó levelek lassan hullani kezdtek, mint télen az első hó. Halk, zizegő hangok törték meg, vagy inkább fokozták a varázst. Akkor még egy madár cserregést sem hallottunk, mintha ők is e pillanat hatása alatt lettek volna. Majd szembefordultunk a fákkal és átöleltük őket. Felemelő és megnyugtató érzés volt. Ilyen pillanatokat éltek át a 2. évfolyam tanulói, akik a Mecsekerdő Zrt. Mókus Suli Erdei iskolájának programjában vettek részt a napokban.

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

Meglepő látvány fogadta a kisdiákokat az Erdő Háza ökoközpontban Árpádtetőn, mivel a gyönyörűen kialakított oktatási épületben az erdőben élő állatok és madarak kitömött példányait is elhelyezték. Nagy Gábor erdész, az iskolai csoportok oktatója, rögtön megnyugtatta az aggódó gyerekeket arról, hogy nem a vadászok lőtték le az idekerült állatokat, csak azért, hogy megmutathassák őket. A tanulók fantáziája azonnal megindult a kígyót, a borzot, az őzikét, vagy éppen az aranysakált látva, így máris elkezdődött a környezetismeret órához kapcsolódó foglalkozás. Az erdő szintjein át a jellemző állat és növényvilágot érintve, sok mindenről szó esett, felkészítve a gyerekeket a túrán látható érdekességekre.

A rövid bevezető után, a várva várt erdei séta következett a Mókus tanösvény jó pár kilométerén. Hogy miért is tart pár km út több órán keresztül? Mert Nagy Gábornak szinte minden fáról, termésről, virágról, madárról és gombáról van érdekes információja. Mert a gyerekek szinte minden lépésnél megállnak egy bogár, egy pók, vagy mérgesnek hitt gomba miatt. És ha még ez mind nem lenne elég, akkor következnek a játékos feladatok! Aki még nem tette, ha kirándulni megy, érdemes kipróbálnia, hogyan tud haladni, milyen érzés úgy menni az erdőben, hogy az orra nyergére tükröt tesz, és csak abba nézhet! Ez bizony olyan, mintha a lombkorona szintjén sétálnánk, ijesztő, bizonytalan érzést nyújt, de a gyerekeknek örökre megmarad ez a fura élmény. Vagy milyen érzés lehet – a bevezetőben már említett – csönd, halk nesz, miközben hátunk a fa kérgét érinti. Mennyire jó egy fát átölelni az erdő belsejében, kis papírlapon átszínezni a fa mintázatát, vagy egy kis ragasztós papírlapocskára „kincseket” gyűjteni a túráról, hogy otthon beszélhessünk róla!
Sok mindent megtudtunk az erdei iskolai kiránduláson. Például, hogy a toboz nem termés, hanem virágzat, hogy az őzláb gomba Gábor bácsi egyik kedvence, de sohase érjünk hozzá ezekhez az igazán szép növényekhez-gombákhoz, mert rossz vége lehet! Hogy melyik a vörös és melyik a fekete fenyő, miért nevezik ősi ital automatának a nyírfát, miért díszesebbek a hím madarak, mint a tojók, hol él Magyarországon a veszélyes keresztes vipera, és még sorolhatnám. A legfontosabb azonban az, hogy csodás napot tölthettünk a Mókus Suliban, olyat, amelynek hangulatára biztosan emlékezni fognak a diákok.

Kérjük, tekintsék meg képgalériánkat!

Plusz információ, részlet a Mecsekerdő Zrt. honlapjáról:
A Mecsekerdő Zrt. Mókus Suli Erdészeti Erdei Iskola és Erdő Háza 1996. március 13-án nyitotta meg kapuit Pécstől 2 km-re, Árpádtetőn, illetve szálláshelyét, az Erdő Házát 2010 májusában Bakonya-Sás-völgyben. Az Erdő Háza 2014-ben ökoközpont lett. Programjainkat – mely az általános iskolai tantervre épül – többéves gyakorlati tapasztalataink, hazai és külföldi tanulmányutak alapján dolgoztuk ki. Terepi foglalkozásainkon a diákok megismerik az erdészek munkáját és a természetben tanulnak a természetről. Az általunk alkalmazott erdő- és élménypedagógiai módszerek lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek, hogy a természetet apránként megtapasztalva maguk fedezzék fel annak belső összefüggéseit, és alakítsanak ki egy új természetszemléletet, újfajta hozzáállást, melynek elemei a megértés, a szeretet és a felelősségérzet.

Bárhogy lesz, úgy lesz… – Az érintettségről

Egy október 23-i megemlékezés margójára…

Két fiatal lép be egy szedett-vedett padlásra, ahol az ott talált régi tárgyakon – például ruhadarabokon, lemezjátszón és egy naplón – keresztül megérinti őket a történelem.
Talán minden iskolai megemlékezés nyílt szándéka, hogy a résztvevők – a játszók és nézők egyaránt – érintetté váljanak a közös emlékezésben. Nincs ez másként az 1956. októberi és novemberi események megjelenítése során sem, ahol különösen lényeges szereppel bír a hétköznapi emberek története.
A műsorban egyszerre élt múlt és jelen; a fiatalok padláson ébredt kíváncsiságát, elődeik tetteinek felidézését segítette a többi játszó cselekvése az elképzelt színpadi térben és a nézők között a lelátón. Az így létrejött játékos interakció, illetve a nézők és játszók közti „falak” leomlása közös érzelmeinken át adott mélyebb jelentést és biztosított lehetőséget a hagyományaink megerősítésére és egyben továbbgondolására.

Gondolatébresztés, emlékidézés, belehelyezkedés, nehéz kérdések feltétele…

Talán – sok más között – ezek lehetnek a céljai egy iskolai megemlékezésnek.

Mert nem mindegy mit eszünk! – A Világ Legnagyobb Tanórája

Tudatos táplálkozás és felelős élelmiszerfogyasztás – idén ezeket helyezte középpontjába az az első világszintű oktatási projekt, amely A Világ Legnagyobb Tanórája címet viseli. A program célja, hogy ez az óriási tanóra megismertesse a diákokkal az ENSZ által kijelölt, a fenntartható fejlődést szolgáló Globális Célokat. A már két éve sikeresen futó nemzetközi kezdeményezéshez idén iskolánk diákjai is csatlakoztak. Mesetál és Sztárzöldség interjúk is készültek a szeptember 18-val kezdődő projekthéten.

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

A Világ Legnagyobb Tanórája egy olyan nemzetközi, globális oktatási projekt, amelyhez számos ország – köztük Magyarország is – csatlakozott. A program egyik erőssége, hogy a világ minden részén, valamennyi csatlakozó országban, egy időben tartják meg az órát. Így az adott iskolákban, osztályokban egyszerre tanulnak, gondolkodnak a fenntartható fejlődésről. Az ENSZ szakértői csapata az általuk megfogalmazott 17 Globális cél közül a tudatos táplálkozás és a felelős élelmiszerfogyasztás témakörében határozott meg feladatokat az iskolásoknak. A programra szeptember 18 és 24-e közötti került sor. A két téma kiemelése segíti a diákok elmélyülését a fenntartható fejlődés fontosságának megértésében.
A tanórákhoz pályázat is kapcsolódott. Az alsó tagozatosoknak egy „Mesetálat” kellett elkészíteniük és megrajzolniuk, amely az étkezései szokások megismerését célozta meg. Eközben a szervezők által megfogalmazott feladatokat is meg kellett valósítaniuk a „Minden tányér egy történetet mesél el” elnevezésű tanórán. Az óra alapkérdése az volt, hogy hogyan támogathatja egy gyermek a Globális Célokat a tányérján lévő étel értékelése alapján? Ennek a kérdésnek a megválaszolását segítette a tanulók által hozott élelmiszerek hatásának, útjának, gazdaságosságának, azaz történetének átbeszélése, a szervezők által biztosított oktató videók megtekintése, valamint a tanórához kapcsolódó feladatlapok kitöltése. Fontos eleme volt a tanórának egy formális Fogadalom megalkotása, az órán megfogalmazott Globális Célok megvalósítása érdekében. Iskolánk 13 alsó tagozatos osztályának diákjai lelkesen csatlakoztak a programhoz. Rengeteg előzetes ismeretük volt már a helyes és egészséges táplálkozásról, ugyanakkor most sok új dolgot tanultak arról, mi is a „meséje”, a története egy élelmiszernek addig, amíg az a tányérjukra kerül. Megismerték a helyi termék fogalmát, azt, hogy ők hogyan segíthetik tudatos ételválasztásukkal a Földet. A tanóra lehetőséget nyújtott arra is, hogy zöldségeket és gyümölcsöket egyenek, salátákat készítsenek, aktívan tegyenek az egészséges és felelős életmódjukért e tekintetben. Jó hangulatban, maradandó élményt nyújtva teltek az órák. A gyerekeknek egy általuk választott mesét is illusztrálniuk kellett a pályázathoz kapcsolódva, mint amilyen a Kőleves, a Kisgömböc, vagy A só.
A felsősök feladata egy Sztárzöldség interjú készítése volt. A diákoktól olyan kreatív fogalmazást vártak, amelyben interjúszerűen „párbeszédet” folytattak egy általuk választott zöldséggel és felfedték annak összes titkát. Az interjúból ki kellett derülnie a sztárzöldség számos jótékony hatásának, származásának, életútjának, vagy olyan tulajdonságának, amitől óvakodnunk kell. A programban valamennyi felsős diákunk részt vett, informatika óra keretében.

A következő képeken iskolánk diákjai éppen A Világ Legnagyobb Tanóráján vesznek részt!

Íme az ENSZ által megfogalmazott GLOBÁLIS CÉLOK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT

2017 november havi befizetés, étlap

Tisztelt Szülők!

Az november havi (bölcsődei, óvodai, iskolai) étkezési díjak befizetése:

– 2017. október 18. (szerda) 7.00 – 17.00 óráig,

– 2017. október 19. (csütörtök) 7.00 – 17.00 óráig.

Pótbefizetés: 2017. október 24. (kedd) 7.00 – 12.00 óráig.

Az étlap letölthető az Étkeztetés menüpont alatt.

Figyelem!

Étkezési díjakat kizárólag ezeken a napokon lehet befizetni!

A kedvezményes étkeztetésre csak az a gyermek jogosult, akinek az igazolása illetve szülői nyilatkozata leadásra kerül!

Óvodatitkár

Szarvasbőgés az éjszakában

Különleges élményben volt részük iskolánk alsó tagozatos diákjainak szeptember végén. A varázslatos hangulatú Lengyel-Annafürdőt körülölelő erdőben leshették meg és hallgathatták meg a szarvasok bőgését.
A kivételes alkalom apropója egy tavalyi élmény volt. Kardos Helga tanítónő szervezésében már pár osztálynyi kisdiák megismerkedhetett ezzel a programmal, amely annyira jó élményekkel gazdagította őket, hogy szívesen ajánlották a többieknek is. A lelkes alsós közösség szívesen élt a lehetőséggel, így idén most már 9 osztályból, 247 gyerek utazott a Gemencbe. A Gyulaj Zrt. invitálása szerint az őszi, párás szürkület beköszöntével, túravezetők segítségével a sötétedő parkerdőben könnyed túra veszi kezdetét, aminek állomásain hivatásos vadászok mutatják be a szarvasbőgés különböző jellegzetességeit, az erdő mélyéről hallatva a bikák öblös hangját.
A jó egy órányi buszos utazást követően, még világosban deríthették fel a gyerekek az annafürdői Ökoház környékét. Számos program közül választhattak a túra indulásáig, így élvezhették az óriási erdei játszótér nyújtotta lehetőségeket, íjászkodhattak, megnézhették a vadasparkot. A helyi szervezők még a „világ legfinomabb pogácsájáról” is gondoskodtak, és forró, jó ízű teával vártak mindenkit.
A kirándulás legizgalmasabb része persze a szarvasbőgés-túra volt, amelyet kisebb csoportokban, szakavatott túravezetőkkel teljesítettek a diákok. A kisebbek és nagyobbak izgatottsága is a tetőfokára hágott, kis lámpáikkal világítva az utat, néma csöndben haladtak, hogy hallják, valóban bőgnek a szarvasok. Minden ágreccsenésre összerezzentek, de lassan bátorságra kaptak és már azt figyelték, vajon hol lehetnek a szarvasok. A kíváncsiság és a félelem együtt keltette bennük az élmény soha el nem múló hatását.
Az idő gyönyörű volt, a túra pedig az éjszakai Gemencben, a szarvasok bőgésétől kísérve, nagyon szép. A gyerekek másnap csak erről beszéltek, élményeiket pedig csodálatos rajzokon örökítették meg.
Galériánkban kérjük, nézzék meg a kirándulásról készített fotóinkat és a diákok rajzait!

« 1 A 2 »