Diákok tollából: Író- olvasó találkozó; Busójárás

Író- olvasó találkozó

írta: Tóth Liza 4. a

Február elején találkoztunk Bosnyák Viktóriával. Ő írta a Tündérboszorkányt, amit elolvastunk.
Amikor belépett az osztály ajtaján, nagyon szimpatikusnak tűnt. Elkezdett mesélni a könyvről, hogy milyen érzés volt megírni. Utána bemutatta, hogy több könyvet is írt. Elmesélte, hogy a benne szereplő emberek mind léteznek. Kiderült, hogy az ikrek a könyvben, valójában a saját lányai. Ők szerettek volna egy kutyát, de helyette kaptak könyveket, amikben ők szerepeltek. Nagyon örültek neki. Aztán elmondta, hogy Klott Gatya az ő testnevelő tanára volt, és nagyon félt tőle. Bemutatta, hogy amikor odaadta Kálmánnak (a tanárnak) a Tündérboszorkányt, akkor mennyire félt, hogy mit fog szólni hozzá.
Én nagyon jól éreztem magam ezen a találkozón. Remélem, még sok írót megismerhetünk így, személyesen.

Busójárás

Írta: Kiss Kinga 4.a

Ma az osztállyal elmentünk a mohácsi busójárásra. Nagyon sok, szép dolgot láttunk.
Mikor megérkeztünk, vettem egy kakaós kürtöskalácsot, amin osztoztam a Hannával. Sok bódé mellett mentünk el, ahol szép árukat lehetett kapni. A busók felvonulása is nagyon tetszett. A maszkos, ijesztő busók cukrokat dobáltak, lisztet és tollakat szórtak. Egy-két sokaclány az első sorban lévők arcát megsimogatta. Utána újra nézelődhettünk a bódéknál. Én vettem egy lila kulcstartólámát. Mikor már mindenki vásárolt, egy térre sétáltunk, ahol engem leszórt liszttel egy kis busó. Akkorra már anya is megérkezett és együtt, az egész osztály elment az egyik osztálytársunk, az Angyi mamájához, aki Mohácson lakik. Nagyon finom fánkokat ehettünk ott. Azután visszamentünk a főtérre és megnéztük, ahogy meggyújtják a máglyát, amivel végleg eltemették a telet.
Nagyon tetszett ez a busójárás. Remélem jövőre is elmehetek.

Marcaliban jártunk – Cikk szülői szemmel…

képek forrása: marcaliportal.hu

Évek óta minden ősz és tél a játékos sportvetélkedőre való felkészülés jegyében zajlik nálunk. Már a harmadik éve, hogy a „mi Fiúnk” az iskola csapatában van, készül, versenyez, izgul, tud és akar tenni a sikerért, az eredményes versenyzésért, a társaiért, a játék szeretetéért, a győzelemért…

Három éve…mindössze egy társa maradt, aki a kezdetek óta minden évben a csapatban volt, akivel együtt dolgozott a szürke hétköznapokban a nehéz és fárasztó felkészülések ideje alatt. Azokban az órákban, percekben, amikor minden gyakorlatot és feladatot újra és újra gyakorolták, ismételtek, hogy majd amikor kell és eljön, az idő minden rendben legyen, hogy ne legyen semmi váratlan, semmi ismeretlen feladat…

De álljunk csak meg egy pillanatra! Tényleg csak Egy társa maradt a kezdetek óta? Nézem a fényképeket…Hoppá!

Mindkét képen hátul, a gyerekek mellett áll egy-egy felnőtt… Két Testnevelő!! Mindkét képen ugyan az a két ember! Két felkészítő, Két tanító, nevelő állnak ott, ahogy oly jellemző rájuk… Szerényen, de mégis büszkén, ott vannak, de úgy tűnik, azt sugallják ez nem róluk szól… Persze, hiszen nem Ők futnak, nem Ők ugranak, labdát sem vezetnek, csak ott vannak… Csendesen, szerényen… Nem is csinálnak semmit… Minden kisebb és nagyobb gyermek mindent tudott ahogy belépett a tornaterembe,az összes feladatot, gyakorlatot, sorrendet, csapat összetételt…Nem is kellett heteken-hónapokon keresztül lelkesen gyakorolni, pakolni, szervezkedni, sorverseny pályát építeni…

Minden eredmény simán erőfeszítés nélkül saját magától jött ismét! Végül is második helyezettek lettünk a területi döntőben, és harmadik helyen végeztünk az Országos elődöntőben, mindössze 3 pici ponttal miatt maradtunk le az Országos Döntő lehetőségéről! Igen az Országos Döntőről! Az Ország legjobb 8 csapata közé kerültünk….majdnem! Elárulok egy titkot: nem jött magától ez az eredmény! Tenni kellett érte, nem keveset, de sokat, dolgozni kellett érte rengeteget, nehéz és hálátlan feladatok voltak, bizony komoly döntéseket kellett meghozni, ki maradjon a csapatba, ki legyen aki hajszállal, de még sem került be a többiek közé…

Láttam, ott voltam, hallottam Edit néni halk, de hathatós biztatását, ha kellett csendes dicsérő szavait, esetenként vigasztalását, István bácsi lelkesítését, és azt a brutális energiát ami szinte átsugárzott a gyermekeinkbe! Sok mindent tudnék még felidézni, írhatnák élményekről, eredményekről, érmekről, emlékekről, de most nem teszem…

Mindössze két szó csupán: Köszönjük szépen! Köszönjük Edit néninek, István bácsinak a felkészítést, lelkesítést, élményeket, minden szépet és jót, amit kaptunk Tőletek! Gyerekeink és mi szülők is! Köszönjük!

Aláírás: egy szülő

Bemutató projektóra

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

A bajai Szent László ÁMK Lukin László ÉZI és AMI Általános Iskola tanítóinak nagy érdeklődése mellett zajlott iskolánk két pedagógusának, Valentinyi Veronika 2. b és Szabóné Soós Mária 2. a bemutató projektórája.

A bajai tanítók a differenciált oktatás témakörében szerettek volna tapasztalatokat gyűjteni, ehhez olyan komplex órákat láthattak, amelyek egy egész tanítói-tanulói együtt gondolkodás, munkavégzés különleges formájába engedtek bepillantást. A vendégek láthatták, hogyan választják ki a gyerekek a számtalan feladatból azokat, amelyeket éppen azon az órán szerettek volna megoldani. De nem csak ezt látták, hanem azt is, hogyan választanak maguknak munkaformát, egyéni vagy csoportos munkavégzést, hogy mennyire változatosak, játékosak, különlegesek az elvégzendő feladatok. A bemutató órákat követően Valentinyi Veronika bemutatta a projektmódszert, majd a két tanító lehetőséget biztosított a látottak és a felmerülő kérdések megválaszolására. A látogatókban rengeteg kérdés megfogalmazódott, a tantervi megfeleltetéstől kezdve az értékelésen át, a projektmódszer szinte minden részletére kíváncsiak voltak. Az érdeklődés erejéből arra következtethetünk, hogy hamarosan a bajai Szent László ÁMK Lukin László ÉZI és AMI Általános Iskolában is élni fognak ennek a fantasztikus módszernek az alkalmazásával.

Néhány fotóval és videofelvétellel most Önök is bekukkanthatnak a 2. a és 2. b osztályok bemutató projektórájába.  Tovább olvasom

“Élhetőbben az élhetőben” pályázatunk

Iskolánk pályázatot nyújtott be a Duna-Dráva Cementgyár Zöld Megoldás pályázatára. Pályázati projektünk az intézmény egy részének „újrahasznosítását” foglalja magába. Célja, hogy a gyermekek számára kényelmesebbé tegyük a mindennapokat a környezettudatos anyagok használatával és a környezeti ismeretek terjesztésével. Zöld Megoldás pályázatunkat a DDC 1,3 millió forinttal támogatja.

A projekt fő célja, hogy a jelenleg kihasználatlan terekben úgynevezett „pihenő szigeteket” alakítsunk ki, amelyekkel elsősorban a gyermekek reggeli, délutáni és órák közötti, várakozással eltöltött idejét kívánjuk otthonosabbá tenni. Ezeken a pontokon újrahasznosított raklapokból készülő bútorokat helyezünk el, ezáltal tudatosítva a diákokban az újrahasznosítás, újrahasznosíthatóság fontosságát. Az emeleti folyosókon gyermekjátékokat festünk a burkolatra, valamint természetismereti-, környezettudatos festményekkel díszítjük a falakat, így színesítve az intézmény falai között töltött szabad percek élményét. Emellett, a szintén raklapból előállított virágállványok biztosítják az iskolán belüli természeti közelséget, melyet az udvarra telepített levendula sövénnyel és az évfolyamonként elültetendő fákkal teszünk kint is élhetőbbé. A növények telepítésébe és gondozásába az iskola tanulóit is bevonjuk, mely közelebb hozza számukra a természetet és annak szeretetét.


További információk: http://www.duna-drava.hu/hu/elhetobben-az-elhetoben-kozarmisleny

Házhoz jön a tudás

Írta: Cserti-Csapó Bernadett

„Baranyai svábok a Gulágon” címmel egyhetes vándorkiállítást tekinthettek meg az érdeklődők a Kozármislenyi Művelődési Házban a Kozármislenyi Német Önkormányzat jóvoltából. A kiállítás a Siklósi Térségi Könyvtár és Ismeretközpont tulajdona, amelyet a 2016-os Gulág emlékévre készítettek el. A vándorkiállítás fő célja az volt, hogy a túlélők személyes visszaemlékezései alapján bemutassa, milyen következményei voltak a második világháború utáni súlyos politikai döntéseknek a magyarországi németekre nézve. Emellett röviden bemutatja a svábok bejövetelét, életmódját, kultúráját, hagyományait és szokásait is.

A város lakosságán kívül a Kozármislenyi Janikovszky Éva Általános Iskola hetedik és nyolcadik évfolyamos, német nemzetiségi nyelvet tanuló diákjai is ellátogattak a kiállításra, ahol személyes visszaemlékezések, fényképek és hiteles dokumentumok mutatták be számukra a mintegy hetven évvel ezelőtti szomorú történéseket.

Mosolygó fogacskák pályázat

A DM 2017-ben meghirdette a „Kísérletezz, de ne a fogaid épségével! –mosolygó fogacskák” pályázatát.

A pályázatot a 2017/2018-as tanév elején írták ki első osztályosoknak. A feladat olyan látványos és tanulságos kísérletek készítése volt, mely a fogakra káros, vagy jótékony anyagok bevonásával szemlélteti a fog-és szájápolás helyességét.

Iskolánk 1. A osztályos tanulói Anikó nénivel és Ági nénivel a cukortartalmú, lepedékben lévő baktériumok által okozott maró hatás létrehozásával kísérleteztek ecet és tojás segítségével, majd a szájüregben lévő ételmaradékok láthatóvá tételére lepedékszínező folyadékkal minden gyermek szájüregét megfestették.

Természetesen kísérletezésük zárásaként alapos fogmosást hajtottak végre.

A szakmai zsűri értékelését követően a DM száj-és fogápolási csomaggal jutalmazta az osztály munkáját. Ráadásként még egy 23 részes mikroszkóp készletet is kaptak, hogy továbbra is tudjanak kísérletezni és újabb felfedezéseket tenni.

Lombkorona sétány – diákok írták

Kedves Honlaplátogatók!

Most diákjaink írásait olvashatják, akik a Mecsekerdő Zrt. Lombkorona sétányán tett kirándulásukról számolnak be.
Felkészítő tanáraik: Tímár Lilla – 4.a, Szekeresné Borka Kata – 4. b, Sutiné Lázár Emőke – 4. c. Az írásokat szerkesztette, Bereczkiné Fábián Mária

Őszi kirándulás a szép tájakon
Ősszel egy reggelen kimentünk a vonatállomásra és elindultunk Hetvehelyre kirándulni, mi, az alsó tagozat. Mikor megérkeztünk már vártak ránk az erdészek, és elindultunk a kalandunkra.
Írta: Skriván Zsombor – 4.a
Először meséltek a munkájukról, utána pedig megmutatták a vadhűtőt és a makkgyűjtőt. Ezt követően pedig elindultunk a hosszas túránkra. Először láttunk egy szép rétet, utána pedig egy még szebbet, de ezen a réten már magasles is volt, amire hármasával másztunk fel. Nagyon szép volt a táj. Menet közben mindenki éhes lett, így az egyik szép bükkös erdőnél megálltunk enni. Találtunk itt egy különös fát, és fotózkodtunk is vele. Ezután még sok-sok métert kellett mennünk, mire odaértünk a lombkorona sétányhoz. Addig láttunk mindenféle dolgokat, szép leveleket, fákat, tölgyeket, bükkösöket, fenyőket és még sorolhatnám. Mindezek után odaértünk a lombkorona sétányhoz, ahol sok minden érdekes dolgot láttunk és tanultunk, az ott elhelyezett táblákról.
Sajnos sokáig ezt nem élvezhettük, hisz indulnunk kellett a vonathoz. Nagyon sokat tanultam ezen a kiránduláson és remélem, hogy majd elmehetek máskor is!

 

Sárban és magaslesen
Az alsós évfolyan október 27-én kirándulni ment. Hosszú vonatozás után megérkeztünk Hetvehelyre, Sásvölgybe, ahol erdészek vártak minket.
Írta: Pold Liliána – 4.a
Sok mindent megtudtunk az erdőről. Azt, hogy ha engedély nélkül kivágják egyesek a fákat, büntetés jár érte. Megtudtuk még azt is, hogy a makktárolóban azért van sok makk, mert az állatoknak szükségük van rá télen, meg ebből tudnak vetni is, ha a tölgyerdőbe új fákat szeretnének. Láttunk hűtőházat is, ahol az elejtett vadakat tárolják a feldolgozásig. Az erdész szakmája nagyon izgalmas. Hosszú ideig sétáltunk az erdőben, láttunk színes faleveleket, és gombákat. Kedvenc részem az volt, amikor teljesen sárosak lettünk, mert a kirándulásunk előtti napon még esett az eső, így néha nehéz volt menni, máskor meg csúszkáltunk a sáron. Meg az is nagyon tetszett, amikor felmentünk a magaslesre. Onnan szép kilátás nyílt az erdőre. A hosszú túrában jól elfáradtunk, ám ekkor végre odaértünk az utolsó állomásunkhoz, a lombkorona sétányhoz. A fák lombjai között sétáltunk, fenn a magasban, érdekességeket olvastunk a kihelyezett táblákról, írtak a rovarokról, a fákról és a madarakról is, nagyon jó volt. Ezután elmentünk egy 8 méteres kilátóhoz, majd hamarosan elindultunk a vasútállomáshoz, hogy hazainduljunk. Az út hazafelé is hosszúnak tűnt, de izgalmas volt, hogy három alagúton is átmentünk.
Ez a túra nagyon jó volt és alig várom, hogy újra mehessünk!

 

Napról-napra változó természet
Korán reggel felkeltem, elkészítettem az uzsonnámat. Nagy izgalommal vártam az indulást. Rövid utazás után megérkeztünk az őszi erdőbe.
Írta: Liang Xiyue – 4.b
Eső után jöttünk, sok volt a pocsolya, melyeket a hulló levelek betakartak. Sikerült egy-kettőbe belelépni. Volt egy vezetőnk, akit Zsolti bácsinak hívtak. Ő se találta az utat a tarka-barka avarban. Egy tisztáson megálltunk, ahol már Gábor bácsi várt minket. Felmentünk egy lépcsősoron. Találtunk táblákat, amin a madarakról és mókusokról olvastunk. A költöző madarakkal már nem találkoztunk, csak a harkály kopácsolásától volt hangos az erdő. Ezt a madarat az erdők doktorának is hívják. Gábor bácsi mondta, hogy a napról-napra változó természet mindig újabb izgalmasabb dolgokat rejteget a túrázók számára. A levelek színpompás játéka mellett ilyenkor megfigyelhetjük a vadon élő állatokat, amint szorgalmasan gyűjtögetik a télire valót. Ősszel rengeteg mókust láthatunk a levelek között. Nézhetjük a fák odúiban lakó kis állatokat is. Mi is láttunk mókusokat ugrálni a fákon, és egy őzcsapatot távol az úttól.
Csodálatos színek, friss levegő, az erdő nyugalma, lenyűgözött minket. Jó lenne, ha jövőre is idejöhetnénk!
Estefelé fáradtan, sárosan, éhesen, színes levelekkel a kezünkben értünk haza, a zápor előtt.

 

Tanösvény, Tan-ösvény
Kirándulni voltunk. Régóta vártunk erre, még a neve is biztatóan hangzott, „Lombkorona tanösvény”.
Írta: Máthé Ferenc – 4.b
Mikor felszálltunk a vonatra, izgatottan találgattuk: Vajon milyen hosszú? Egyedül megyünk, vagy lesz vezetőnk? Ilyenekről beszélgettünk. Elsőként egy olyan helyiséget néztünk meg, ahol a lelőtt állatok húsát tárolják, mérik és hűtik. Ezt követően egy magtárba mentünk be, ahol nagyon sok, több mázsa makk volt, sőt egyik-másik már ki is csírázott. Majd kezdődött az igazi túra. Sokat gyalogoltunk, mire felértünk egy dombtetőre, ahol a bátrabbak még egy vadászlesre is felmászhattak. Gyönyörű volt onnan a kilátás az őszi tájra. Sok mindent tanultunk útközben, már nem is emlékszem mindenre, ezért csak egyet írok most le. Ha piros pöttyöt láttok a fa törzsén, akkor azt a fát ki fogják vágni, ha zöld pöttyel jelölték meg, akkor vigyázni kell rá, a fehér karika egy adott terület határát jelzi. Nagy pocsolyák és sártócsák után végre eljutottunk – dobpergés! – egy farönkhöz! Nem, csak vicceltem! A Lombkorona tanösvényhez. Csomó érdekes állatról tanultunk, kakukk, harkály, fülesbagoly, denevér, menyét…, egyszóval nagyon sok állatról.
A visszafelé vezető út szerintem jóval rövidebb volt, mint az odafelé vezető. A vonattal, sok új tudással a fejünkben, sikeresen hazaértünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

 

Lombok között sétáltunk
Egy hete volt. Apa elvitt engem a vonatállomásra a többi osztálytársamhoz. Felszálltunk a vonatra és elmentünk Hetvehelyre.
Írta: Éles András Levente – 4.c
Először egy épületbe mentünk be, amiben 67 mázsa makk volt. Ezután indult a túra az erdőben, Csaba bácsi vezetésével. Egy-két helyen megálltunk, ahol sok érdekességet mondott nekünk a túravezetőnk a fákról, a bokrokról, az állatokról és még sorolhatnám.
Két órát sétáltunk mire odaértünk ahhoz a tisztáshoz, ahol a fák koronájához közel építettek egy sétányt. Először a pihenőhelyen voltunk körülbelül egy órát. Ettünk, ittunk, jót játszottunk. Majd mikor a mi osztályunk került sorra, felmentünk egy fából készült hídra, amin volt négy tábla és rajtuk az ottani erdőben élő állatok fotói néhány fontos információval. Egy másik erdész bácsi vezetésével, sok okos dolgot tudtunk meg róluk. Nagyon szép volt odafönt a kilátás. Miután mindent megnéztünk, lementünk és levélcsatáztunk egy jót. De sajnos minden jónak egyszer vége szakad. Elindultunk vissza a vonathoz. Útközben sok csipszet ettünk. Mire visszaértünk, eleredt az eső.
Apa már várt engem. Elköszöntünk Emőke nénitől, és beszálltunk a kocsiba. Elmeséltem apának a nap történéseit szóról szóra. Remélem máskor is megyünk ilyen jó kirándulásra!

 

Kedves olvasóink, kérjük, nézzék meg az eseményen készített fotóinkat, videóinkat! (kattintson a ,,tovább olvasom” szövegre)

Tovább olvasom

Október – a pályaorientáció és az önkéntesség hava

Intézményünkben 2017. október 26-án tartottuk meg Pályaválasztási fórumunkat – közel 30 pécsi és Pécs környéki középiskola részvételével. Az immár hagyományosnak mondható rendezvényen a nyolcadik évfolyamos diákokon és szüleiken kívül nagy létszámban jelentek meg hetedikes tanulóink is szüleikkel együtt. A közel kétórás fórumon minden érdeklődő személyesen beszélgethetett a középiskolák képviselőivel – pedagógusokkal és diákokkal – és feltehette az őt foglalkoztató kérdéseket, melyekre reményeink szerint megnyugtató válaszokat kapott.

Az ezt követő pénteki tanítás nélküli munkanapot a felső tagozatosok az önkéntességnek és a pályaorientációnak szentelték. Az osztályok ezen a napon önkéntes tevékenységeket végeztek – például az iskola udvarát takarították, kertészkedtek, diót szedtek a kozármislenyi Dorothea Otthon és az Idősek Otthona kertjében, ételadományokat helyeztek el a pécsi adománygyűjtő dobozban, kutyákat sétáltattak a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület telephelyén.

Az önzetlen önkéntes munka mellett a pályaorientáció sem szorult háttérbe, hiszen:

  • jártak a Baranya Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjában, ahol a felelős pályaválasztásról beszélgettek szakemberrel,
  • nyílt napon vettek részt a Pécsi SZC Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskolában, ahol a tanirodán keresztül a tanéttermen át egészen a tancukrászdáig jutottak,
  • bekukkanthattak egy táncstúdió életébe,
  • kipróbálhatták, milyen a traktoros-élet,
  • a pécsi Tűzoltóságon megismerhették a katasztrófavédők munkáját,
  • egy igazi laboratóriumban jártak, ahol baktériumtenyészeteket vizsgálhattak,
  • közelről megismerhették a siklósi termálfürdő rejtett zugait és megtudhatták – mi a dolga a szaunamesternek,
  • végzőseink a Pannon Hőerőmű Zrt üzemlátogatásán voltak,
  • és egy szerencsés osztály pedig bepillanthatott a Harman Professional Kft csúcstechnológiás üzemébe.

Összességében nagyon színes, mozgalmas, tanulságos napunk volt… s reméljük, hogy a pályaválasztásban segítséget kaptak diákjaink.

Kedves olvasóink, kérjük, nézzék meg az eseményen készített fotóinkat, videóinkat! (kattintson a ,,tovább olvasom” szövegre)

Tovább olvasom

Gyalogolni jó!

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

Gyalogolj velünk és barátaiddal az ország számos helyszínén, éld át a mozgás örömét és élvezd a természet szépségeit a Világ Gyalogló Napon! Erre bátorítottak a World Walking Day kiötlői és hazai szervezői. A nemzetközi mozgalmat a Rio de Janeiro-i Föld-konferenciához kapcsolódva indították útjára 1992. június 7-én. 1995-ben már a Föld összes kontinensén rendeztek gyalogló napot, hazánk 1999-ben lépett a rendező országok sorába.

A rendezvénysorozat célja: gyalogló alkalom szervezésével népszerűsíteni magát a gyaloglást. A gyaloglás, a séta rendszeresen űzve alkalmas eszköz lehet az egészség megtartására, társakkal, barátokkal, családdal közösen gyakorolva pedig egyúttal remek időtöltés.

Tarnóczi Tamás főszervezőt kérdeztük a részletekről.

Iskolánk idén először csatlakozott a kezdeményezéshez. A túrán 35-en vettünk részt, ragyogó időben, jó hangulatban. A gyaloglás útvonalán látványosságként a város közelében található tavak (Kozármislenyi tó, Csikósvölgyi tó, Petőfi HE halastava, és a Mátéka tó) szolgáltak, valamint a Kozármisleny és Nagyárpád feletti dombokról majdnem teljes egészében belátható Mecsek. A látvány lenyűgöző, hiszen Keletről Nyugatra haladva a Zengőtől a Hármas-hegyen át a Misináig, Misinától a Nagy-Tubesen át egészen a Jakab-hegyig, minden magaslat látható.

Kísérő programjaink nagy sikert arattak diákjaink körében, így a talált állatnyomok felismerése, valamint a tájképfotózás. Érdekességként egy magán tanyán megnézhettük a mangalica állományt, találkoztunk és beszélgettünk lovas túrázókkal, lovat simogattunk.

Röviden összefoglalva, 10 éves, fiatal városunkban és környezetében ilyen túrára még nem volt példa, ezért tanulóink és néhány szülő is meglepődve tapasztalta, hogy milyen sok természeti szépség és érték található lakóhelyünk közvetlen környezetében. A kirándulás kellően látványos, és kimerítő volt ahhoz, hogy mindenki pozitív élményekkel térjen haza.

Az első ilyen túra sikerén felbuzdulva mindenképpen azt tervezzük, hogy a következő évben is megtartjuk a Világ Gyalogló Napot.

Kedves olvasóink, kérjük, nézzék meg az eseményen készített fotóinkat, videóinkat! (kattintson a ,,tovább olvasom” szövegre)

Tovább olvasom

Segíteni másoknak lehet öröm is

Írta: Bereczkiné Fábián Mária

Befogadóak és őszinték

Segíteni másoknak lehet öröm is, mert míg azt hisszük csak adunk, rá kell jönnünk, hogy legalább annyit kapunk is. Új életszemléletet, amely akár meghatározhatja az egész életünket. Új energiákat, amelyek magabiztosabbá, boldogabbá tehetnek. Az önkéntes segítség érzékenyebbé, jobbá tehet bennünket. Ezt a „munkát” és ezeket az érzéseket tapasztalják meg iskolánk azon diákjai, akik Gerencsérné Szánóczki Judit és Hegedűs Mónika tanítónők tanítványaiként évek óta részt vesznek a kozármislenyi Nyugdíjas Klub életében. Ők azok a diákok, akik a közelmúltban érzékenyítő foglalkozáson próbálhatták ki, milyen lehet fogyatékkal élni. Az érzékenyítő programról és az önkéntességről Bereczkiné Fábián Mária kérdezte Gerencsérné Szánóczki Juditot.

– Hogy kerültetek kapcsolatba a Kerek Világ Alapítvánnyal és mikor?

Évekkel ezelőtt lehetőségünk nyílt kapcsolatba kerülni a Kozármislenyben működő Nyugdíjas Klubban, egy volt osztálybeli szülő (anyuka) által. Ez a kapcsolat aztán túlnyúlt a most már 7. évfolyamos osztályunkon, így a mostani 3. c tanulói is több alkalommal vettek már részt közös programokon.

– Hogyan zajlik az érzékenyítő program?

Egy kicsit korábbról kell kezdenem, mert a programon való részvételnek komoly előzményei voltak. Így például idén műsort adtunk az Idősek Napján a Művelődési Házban megjelent klubtagoknak, az előző évben együtt palacsintáztunk, kézműveskedtünk az idősekkel az Önkéntes Napon. Egy következő alkalommal a diószedésben segédkezett az osztály. Karácsonykor műsorral leptük meg egymást. Ezeken az alkalmakon találkoztunk először sérült, fogyatékkal élő felnőttekkel, akik szintén részt vettek a közös tevékenységeinken. Szilvi néni látássérült, ő már bevezetett bennünket a vak írás különleges világába is.

Ismeretségünk tehát megalapozta, hogy az érzékenyítő órára a 3. c osztályt hívták meg. Az Idősek Klubját látogatók között alapítványi tagok is vannak a Kerek Világ Alapítványból. Innen érkeztek négyen erre a napra. Két látás- (Evelin, Szilvia) és két mozgássérült (Évi, Balázs). Elmesélték történetüket, hogy hogyan lettek sérültek, milyen iskolákat végeztek, mivel foglalkoznak, hogyan élnek a mindennapokban, milyen segítségre szorulnak, hogyan segíthetünk nekik. Kérdezhettük őket, beszélgethettünk velük, közvetlen hangvételben. Megtanultuk hogyan szólíthatjuk meg őket, ha kérik, hogyan segíthetjük mindennapjaikat. A program végén kipróbálhatták a gyerekek, különböző eszközök segítségével, milyen lehet sérültként, számunkra akár egyszerűnek, egyértelműnek tűnő feladatokat elvégezni. Mindezt játékos formában.

– Mi a tapasztalatod, a gyerekek véleménye, hozzáállása mennyiben változik meg az átélt élmények hatására?

Nagyon sokat beszélgetünk a gyerekekkel már korábban is erről a témáról, akkor is nagyon okosan, segítőn álltak az idős és sérült emberekhez, de ezek az események megerősítettek bennünket abban, hogy mennyire szeretetteljesek, befogadóak, őszinték a tanítványaink.