Iskolánkban az idei tanévben az október 23-i nemzeti ünnepet a hagyományoknak megfelelően a végzős
évfolyam koordinálta. A szervezők a megemlékezést egy 15 állomásból álló kiállítás formájában képzelték el, amelyet az osztályfőnökök beszélgetés formájában készítettek elő.

A kiállítás egy 1936-ban született, (1956-ban 20 éves) fiktív személy, Winkler Ignác életútjának három lehetséges alakulását mutatta be rövid szöveggel és sok képpel, tárggyal. Bizonyos pontokon az osztályoknak kellett dönteni, hogy a főszereplő élete miként alakuljon.

A kiállítás után (mely az iskolán kívül a kozármislenyi Művelődési Házban is látható volt) sokféle vélemény született – íme közülük néhány:

„Érdekes volt a régi világot látni, élményszerűen megismerni. Jó volt, hogy mi, gyerekek dönthettünk és megdöbbentő volt látni a döntésünk következményét. Jó volt beleképzelni magunkat egy másik ember helyzetébe.”

– alsó tagozatos osztály-

„Számunkra nem volt elég felemelő, megható.”

– felső tagozatos osztály-

„Kedves Kollégák, akik az ünnepi megemlékezést kitaláltátok, szerveztétek, létrehoztátok!
Szeretném nektek nagyon megköszönni!!! A gyerekek szerint is fantasztikus volt így ünnepelni. Az tetszett nekik nagyon, hogy tevékenyen tudtak rajta részt venni, hogy elmondhatták a véleményüket.
Mindig biztatom is erre őket, és remélem, hogy felnő majd egy generáció, akik tevékenyen akarnak tenni a jövőért, és hisznek abban, hogy közösen, sokszínűen, sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül. Úgyhogy 1000 hála és köszönet, hogy ezt a megemlékezést így megélhettem az osztályommal! Emelem kalapom az ötlet, a szervezés, és a megvalósítás előtt!”

– pedagógus-

„Tetszett a megemlékezés, mert hangulatosabb, érdekesebb volt, mint eddig.”

– felső tagozatos osztály-

„Számunkra nem volt elég interaktív, viszont nagyon sok információt tartalmazott.”

– felső tagozatos osztály-

„Tisztelt Kiállítás Szervezők!

Nagy érdeklődéssel néztem végig az 1956-os eseményeket feldolgozó megemlékező anyagukat! Az eredeti ötlethez, annak újszerű interpretálásához csak gratulálni tudok. Bizonyára ez a megközelítés a diákok számára is élményszerűbbé és befogadhatóbbá, átélhetőbbé teszi az évfordulót, a történelmet, mint egy megszokott iskolai ünnepség. Az, hogy a néző bevonódik, döntéseivel befolyásolhatja az események futását, nálam is előidézte, hogy interaktív részese lehettem nem csak a kiállítási anyagnak, de az akkori eseményeknek is. S hogy nem szántam ennél is több időt a nézelődésre, csak annak volt köszönhető, hogy sokkolóan személyes volt az így átélt élmény. Szuper volt! Gratulálok, s a szervezőknek még sok hasonló kreatív ötletet kívánok!”

-egy kozármislenyi látogató-

„Nagyon érdekes volt és tetszett is, de nekünk több idő kellett volna a megtekintéshez. Köszönjük a munkátokat!”

– felső tagozatos osztály-

„Köszönjük, nagyon jó volt!”

– alsó tagozatos osztály-

„Akkor igazán informatív és hatásos, ha a kísérő tanár hitelesen közvetíti. Én egy ilyen vezetést láthattam.”

-pedagógus-