Némettábornak indult…
de néha az események elsodortak minket. Augusztus közepén, rekkenő hőségben várta az enyhülést Óbányán az a maroknyi csapat, akiknek a szülei úgy vélték, egy kis németes kiruccanás nem árthat csemetéiknek. A változatos programok nem titkolt célja volt, hogy megismerkedhessünk a leendő felsősökkel, illetve autentikus környezetben, kissé kötetlenebb formában foglalkozzunk a magyarországi németek hagyományaival. Természetesen játékos csapatépítő feladatokkal is készültünk – bár ez némileg felesleges erőbefektetésnek bizonyult, mert semmi nem kovácsolta jobban össze a táborozó fiúkat, mint az a közös terv, hogy valami csodás erdei vadat ejtsenek. (Vagy legalább nyakig vizesek legyenek az Óbányai-patakban.) A számtalan akadályozó tényező ellenére – a lufis tánc közben felbukkanó gímszarvas, az esti partizást szabotáló vaddisznó-család, a túrázást lassító 35 fokos levegőhőmérséklet – sikeresen feldolgoztunk két német mesét, látogatást tettünk az óbányai tájházban, megtekintettük a mecseknádasdi tanösvényt, felfedeztük a helyi temetőt, és kiválasztottuk a legszebb óbányai házat, amelyet majd megvásárolunk, ha nyerünk a lottón, továbbá több gyermeket megismertettünk a bundás kenyér nevű étellel. Ők azóta minden reggel ezt kérik szüleiktől reggelire, álomteával leöblítve. (titkos recept a tanáriban!)
Szóval komolyan el kell gondolkodnunk azon, ha netalán egyszer újabb tábort szervezünk, milyen kifejezőbb elnevezést adhatnánk ennek az ötnapos programnak – Némettábor és ………………………………….. – ötleteket szívesen fogadnak az idei tábor szervezői:
Hergertné Fischer Mónika és Cserti-Csapó Bernadett
