Pályázat azonosítója: HAT-KP-1-2023/1-000479-VAL-ELS/001
2023/2024.
A Kozármislenyi Janikovszky Éva Általános Iskola 7.a osztálya a 2023/2024-es tanévben sikeresen pályázott a Határtalanul program keretében. Ennek köszönhetően 2024. május 6. és 10. között 3 pedagógus és 25 diák utazhatott Romániába. A pályázat címe: "Barangolás Erdélyben a magyarság nyomában." Nagy örömmel tudtuk meg, hogy sikeres pályázaton felül kiváló online anyagok segítik felkészülésünket. A Bakancslistás helyek listája és a Digitális Barangoló oldal nagy segítséget nyújtott az előkészítő és az értékelő óráinkon.
Kirándulás részletes bemutatása
2024. május 6. / Első nap
Az első nap hajnalában 4 órakor indultunk varázslatos utazásunkra Kozármislenyből. A korai indulásnak köszönhetően egy „rövid alvás” után már a határon voltunk és onnan már csak pár órát kellett várni az első állomáshelyünkre. Ellátogattunk Nagyszalontára, Arany János szülővárosába, ahol megtekintettük a Csonkatoronyban található Arany János Emlékmúzeumot. Minden képet és iratot elolvastunk, minden játékot kipróbáltunk, minden irányba körbe tekintettünk a tekintélyes magasságból. Rövid sétát tettünk a városban és
felkerestük Arany szobrát is.
Nagyváradon egy kellemes sétát tettünk a belvárosban, ahol számos gyönyörű, magyar
vonatkozású szecessziós épületet csodálhattunk meg. A város építészete lenyűgöző volt, a régi és modern elemek harmonikusan keveredtek, különleges hangulatot teremtve. Megálltunk a Szent László templomnál, amely impozáns méreteivel és gyönyörű díszítéseivel méltán a város egyik kiemelkedő látványossága. Továbbhaladva az Emke kávéházat is felkerestük, mely egykor a helyi kulturális élet fontos központja volt, s ma is megőrizte történelmi hangulatát. Sétánk során megálltunk a "Holnap" című folyóirat alapítóinak szoborcsoportjánál, amely a város irodalmi életének jeles képviselői előtt tiszteleg. Végül meglátogattuk az Ady Endre Múzeumot, ahol a költő életének és munkásságának számos emlékét őrzik, mély betekintést nyújtva a korszak irodalmi és szellemi közegébe. Ez a látogatás különösen emlékezetes volt, hiszen Ady művészete meghatározó szerepet játszott a magyar irodalomban
Kolozsváron egy túrát tettünk, amely során számos jelentős történelmi helyszínt érintettünk. Először Mátyás király szülőházát néztük meg, amelyben a híres magyar uralkodó született, és amely a város egyik legfontosabb emlékműve. Ezt követően meglátogattuk a Szent Mihály-székesegyházat, amely lenyűgözött bennünket gótikus építészetével és impozáns méreteivel.
Továbbsétálva megcsodáltuk Mátyás király híres lovas szobrát, amely a főtéren áll, és
Kolozsvár egyik legismertebb szimbóluma. Ezután felkerestük a Szarvas-házat, ahol egykor Heltai Gáspár nyomdája működött, és ahol a magyar irodalom egyik meghatározó alakjának művei születtek. Végül meglátogattuk a Farkas utcai templomot, melynek előterében a Kolozsvári fivérek által készített, gótikus stílusú Szent György szobor áll. A szobor részletgazdagsága és művészi kidolgozása lenyűgözött bennünket, méltó emléket állítva a középkori magyar szobrászatnak. A város történelmi hangulata és gazdag kulturális öröksége igazán emlékezetessé tette a látogatásunkat.
Egy ilyen hosszú nap után mindenki az esti szállást várta és a híres Erdélyi vacsorát. A
húsleves és a töltött káposzta elfogyasztása után mindenki nyugovóra tért Magyarlónán.
2024. május 7. / Második nap
Gyorsan jött a reggel és egy reggeli után már álltunk is már tovább. Sietnünk kellett, mert rengeteg mindent kellett még megtekintenünk.
Torockón egy sétát tettünk a festői szépségű, a Székelykő lábánál fekvő magyar faluban. A falu központjában lévő házak egységes, XIX. századi hangulatot árasztottak, mintha egy másik korba csöppentünk volna. A tisztán megőrzött épületek fehérre meszelt falai és gondozott udvarai lenyűgöztek minket, a falu különleges báját pedig a környező hegyek és természet festői látképe fokozta. Nem hagytuk ki a Duna-házat sem, idegenvezetőnk hosszan mesélt a házak és a környék múltjáról.
Természetesen nem hagytuk ki a Székelykő megmászását sem!
Marosvásárhelyen, amelyet méltán neveznek a Bolyaiak városának, meglátogattuk a Bolyai Múzeumot. Itt tisztelegtünk Bolyai Farkas és fia, Bolyai János előtt, akik a matematikában és a tudományban világszerte elismertek. A múzeum gazdag gyűjteménye lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjünk a két tudós életébe és munkásságába. A múzeumnak otthont adó Teleki Téka különösen lenyűgöző volt, hiszen ez Erdély legnagyobb és legjelentősebb könyvtára volt a korabeli időkben. A könyvtárban őrzött ritka kötetek és kéziratok a magyar és európai kultúra és tudomány mérföldkövei. A város szívében, a Rózsák terén megcsodáltuk a Kultúrpalotát is, amely a magyar szecesszió egyik kiemelkedő alkotása. A gyönyörű homlokzat, az épület díszítései és részletgazdag belső tere egyedülálló kulturális élményt nyújtott. A palota nemcsak építészeti remekmű, hanem a marosvásárhelyi művészeti és kulturális élet központja is, amely számos rendezvénynek és kiállításnak ad otthont. Ez a
látogatás méltó befejezése volt a történelmi és kulturális felfedezőutunknak.
Korondra érkezve elfoglaltuk a szálláshelyünket, amely egy festői szépségű, nyugodt
környezetben fekvő vendégház volt. A szálláshely barátságos, hagyományos székely stílusban épült, ami azonnal megragadta a figyelmünket. A tágas, kényelmes szobák és a házigazdák vendégszeretete igazán otthonos légkört teremtett. Amint megérkeztünk, a csoport gyorsan elhelyezkedett a szobákban, majd felfedeztük a szállás környékét is. A kertből gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre és erdőkre, ami a természet közelségét még inkább kiemelte.
A nap további részében lehetőségünk volt kicsit pihenni és felfrissülni a hosszú út után, így kipihenten és lelkesedéssel várhattuk a következő napok kirándulásait.
2024.május 8. / Harmadik nap
A kirándulásunk következő állomása Parajd volt, ahol meglátogattuk Erdély egyik
legjelentősebb és leghíresebb sóbányáját. A bányába történő leereszkedés izgalmas élményt nyújtott, hiszen mélyen a föld alá mentünk, ahol megismerkedtünk a sóbányászat évszázadokra visszanyúló történetével. A bányában hatalmas termek és járatok húzódtak, ahol korábban sót bányásztak, most azonban pihenésre és gyógyulásra szolgál, hiszen a tiszta, sós levegő kedvező hatással van a légzőszervi problémákra. A csoportunkat különösen lenyűgözte a hatalmas mélység és a sóból készült lenyűgöző képződmények.
Parajd után a lenyűgöző Gyilkos-tóhoz látogattunk, amely hegyomlás következtében jött létre, és különleges látványával mindenkit ámulatba ejtett. A tó vizéből még mindig kiemelkednek a megkövült fatörzsek, amelyek egyedi, misztikus hangulatot kölcsönöznek a helynek. A tó körüli séta során lehetőségünk nyílt növénygyűjteményt készíteni a Kárpátok néhány jellegzetes növényfajából. A túra során szakértők segítségével ismertük meg a térség flóráját, és a tó környezetében gyűjtöttünk össze néhány ritka növényfajt, amelyek Erdély különleges ökoszisztémáját reprezentálják.
Ezután ellátogattunk a Békás-szoroshoz, amely lenyűgöző természeti képződményeivel és hatalmas sziklafalaival teljesen elvarázsolt bennünket. A szorosban tett séta során átkeltünk a meredek sziklafalak között vezető úton, amely elvezetett minket egészen Magyarország ezeréves határához. A hatalmas sziklák és a közöttük kanyargó út lenyűgöző látványt nyújtott, miközben a természet érintetlen szépségét csodálhattuk meg. A friss hegyi levegő és a szoros monumentális méretei igazán maradandó élményt nyújtottak. A kirándulás végén a Királyhágón álltunk meg egy rövid pihenőre, amely 582 méter magas, és egykor Erdély határát jelölte
Végül Korondra érkeztünk, ahol betekintést nyertünk az erdélyi fazekasság hagyományaiba. Józsa János, a népművészet mestere fogadott bennünket, aki nemcsak megmutatta a műhelyét, hanem mesélt a korondi fazekasság több évszázados történetéről és annak technikáiról is. Megcsodálhattuk a helyi kézművesek által készített gyönyörű kerámiákat, majd lehetőségünk nyílt saját kezünkkel is kipróbálni a korongozást. A mester türelmesen magyarázta el a fazekasság fortélyait, így mindannyian saját kis emléktárgyat készíthettünk. Ez a program igazán közel hozott minket az erdélyi népi kultúrához és hagyományokhoz, méltó lezárása volt a napunknak.
2024. május 9. / Negyedik nap
Kirándulásunk egyik meghatározó állomása Farkaslaka volt, ahol tiszteletünket tettük Tamási Áron, a híres erdélyi író sírjánál. A síremléknél elhelyezett koszorúk és virágok a helyiek és a látogatók számára is azt jelzik, hogy Tamási műve és emlékezete élénken él a magyar kultúrában. A sír mellett megállva emlékeztünk az író munkásságára, aki az erdélyi magyarok életét és hagyományait oly érzékenyen és hitelesen ábrázolta írásaiban. A látogatás csendes és megindító pillanatai rávilágítottak arra, hogy Tamási Áron művei örökre az erdélyi irodalom oszlopos részét képezik.
Csíksomlyón folytattuk utunkat, ahol a híres Kegytemplomot és kolostort látogattuk meg. A templom impozáns mérete és gyönyörű barokk építészete lenyűgözött bennünket, miközben meghallgattuk a zarándokhely történetét. Csíksomlyó minden évben több százezer zarándokot vonz, főként a pünkösdi búcsú alkalmával, ahol a magyarság hite és összetartozása megerősödik. A templom belső tere meghitt légkört árasztott, és időt szántunk arra, hogy elmélyedjünk a hely spirituális jelentőségében. A kolostor körüli sétánk során felfedeztük a történelmi emlékeket, amelyek Csíksomlyót a magyarság egyik legfontosabb kultúrtörténeti helyszínévé tették.
Szejkefürdő következett, ahol izgalmas programok vártak ránk. Először egy helyi
különlegességgel, a bórvízzel ismerkedtünk meg. A bórvízkóstolás során megtudtuk, hogy ez a víz különleges ásványianyag-tartalmáról híres, amely nemcsak frissítő, hanem gyógyhatással is bír. Ezt követően meglátogattuk Orbán Balázs síremlékét, aki a székelység történelmének és hagyományainak egyik legnagyobb kutatója és leírója volt. A síremlék, amely a székely kapuk alatt található, különleges atmoszférát árasztott, és méltó emléket állított ennek a nagy tudósnak.
A délután folyamán Korondon egy különleges találkozón vettünk részt a Korondi
Szakközépiskola elemi tagozatánál, ahol a helyi diákokkal ismerkedtünk meg. Ez az élmény igazán emlékezetes volt, hiszen lehetőségünk nyílt beszélgetni egymással, megosztani gondolatainkat az iskolai életről és arról, milyen különbségeket és hasonlóságokat tapasztalunk az oktatás terén. A helyi diákok barátságosak és nyitottak voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Nagyon érdekes volt hallani, hogyan zajlik a mindennapi életük, és ők is kíváncsian hallgatták, milyen az iskola nálunk. Ez a találkozás nemcsak új barátságokat hozott, hanem betekintést nyújtott a két kultúra közötti kapcsolatba is.
Az estét egy helyi tejtermelő és sajtkészítő gazdaságban zártuk, ahol a diákok testközelből ismerkedhettek meg a tejfeldolgozás folyamataival. A gazdaság tulajdonosa részletesen bemutatta, hogyan készítik a különféle sajtokat és tejtermékeket, miközben elmesélte, hogy a hagyományos módszerek mellett hogyan tartják fenn a minőséget és a fenntarthatóságot. A látogatás végén meg is kóstolhattuk a frissen készült sajtokat és más helyi finomságokat, amelyek valóban kivételes ízélményt nyújtottak. A gazda büszkesége és szeretete a mestersége iránt megérintett mindannyiunkat, és a látogatás során nemcsak a termelés folyamataiba kaptunk betekintést, hanem abba a székely hagyományba is, amely generációról generációra öröklődik.
Ez a nap igazán tartalmas volt, hiszen nemcsak Erdély természeti és történelmi kincseivel ismerkedtünk meg, hanem a helyi közösségek életébe is bepillantást nyertünk. Minden állomás különleges élményekkel gazdagított bennünket, amelyek felejthetetlen emlékek maradnak számunkra.
2024.május 10. / Ötödik nap
Az utolsó napon közel 900 kilómétert tettünk meg és folyamatosan szebbnél szebb helyeket látogattunk meg. Székelykeresztúron kezdődött a napunk, ahol ellátogattunk a
Gyárfáskúriába, amely a történelem egy fontos pillanatának őrzője: itt töltötte el Petőfi Sándor az utolsó vacsoráját 1849 júliusában, nem sokkal a halála előtt. A kúria kertjében áll a híres körtefa, amelyről azt tartják, hogy alatta pihent és énekelt Petőfi és társai. A fa méltóságteljesen magasodott fölénk, és a társaság együtt énekelte a híres Petőfi-dalokat, ezzel emlékezve a költőre és arra a pillanatra, amikor talán ő is hasonlóképpen cselekedett. A hangulat egyszerre volt meghitt és megható, mintha a fa maga is megőrizte volna a költő emlékét.
A következő megállónk Fehéregyházán volt, ahol a történelem talán egyik legszomorúbb eseményére, az 1849. július 31-én zajló Segesvári csatára emlékeztünk. A csata során Bem Apó seregei szembekerültek az osztrákokat támogató orosz cári csapatokkal, amelyeket Lüders tábornok vezetett. A csata véres és könyörtelen volt, az oroszok győzelmével ért véget, és mintegy 700 magyar honvéd vesztette életét. Fehéregyházán egy közös sír jelképezi ezeknek a hősöknek az emlékét, akik életüket adták a hazáért. A síremlék mellett csendesen emlékeztünk meg róluk, és elhelyeztünk egy koszorút a tiszteletükre. Különösen megható volt az a gondolat, hogy valószínűleg Petőfi Sándor is itt lelte halálát, hiszen itt látták utoljára élve, a közelben. A helyszín mély nyomot hagyott bennünk, hiszen nemcsak Petőfi, hanem a szabadságharc minden hőse előtt tisztelegtünk.
A következő állomásunk Déva volt, ahol a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódó híres vár lábánál tettünk rövid megállót. A legenda szerint a várat csak úgy tudták felépíteni, hogy Kelemen kőműves feleségét élve befalazták a falak közé. A vár impozáns látványa és a történet különös hangulatot kölcsönzött a helynek. Bár időnk korlátozott volt, a vár lábánál állva elgondolkodtunk a legenda erején, és azon, hogyan formálja a népi emlékezet a történelem és a mítoszok határvonalát.
Kirándulásunk egyik legmegrendítőbb állomása Aradon volt, ahol az Aradi Vértanúk
Emlékművénél tettünk látogatást. Az 1849. október 6-án kivégzett 13 honvéd tábornok
emléke örökké él a magyar történelemben, mint a szabadságharc hősei, akik az életüket
áldozták a hazáért. Az emlékműnél csendben álltunk meg, és koszorút helyeztünk el az
áldozatok emlékére. Az emlékmű méltóságteljesen magasodott fölénk, miközben elgondolkodtunk azon, milyen bátor emberek álltak itt egykor, akik a szabadságért és
függetlenségért harcoltak. A látogatás során nemcsak a múlt hőseire emlékeztünk, hanem arra is, hogy a szabadságért vívott harc soha nem veszíti el aktualitását.
Innen utunk már egyenesen haza vezetett szeretet városunkba, Kozármislenybe. Ez a nap rendkívüli élményekkel gazdagított bennünket. A kirándulás során nemcsak Erdély gyönyörű tájait láthattuk, hanem a magyar történelem legfontosabb eseményeire és hőseire is emlékeztünk. Mindegyik helyszín más-más érzelmet váltott ki belőlünk, de mindegyik erősítette a kapcsolatunkat a múltunkkal és annak örökségével.
Felkészítő és értékelő rendhagyó tanóra
A kirándulásra előzetesen sokat készültünk a 7. a osztállyal. Szerencsére rengeteg anyag állt a rendelkezésünkre, amelyből kiváló tanórát tudtunk kerekíteni. A felkészítő tanórán az első feladat egy egyéni rejtvény volt, amely kitöltéséhez egy közös Zanza videót tekintettünk meg. A videó segített a rejtvények megfejtésében és a csapatok kialakításában. Innentől kezdődtek a csapatfeladatok. A csapatok Arany János, a Fekete sereg, Gyilkos-tó és sok más egyéb témában egyesültek. A csoportoknak egy prezentációt kellett készítenie a témájukkal kapcsolatban, amihez a Barangoló digitális tartalomtár (okosdoboz.hu)-t is használhatták. A külön termekben a csapatok kiváló prezentációkat készítettek egymásnak a Határtalanul! kirándulás során meglátogatni kívánt városokról!
Hazaérkezésünket követő héten már felidéztük egy vetítés során a megtörtént eseményeket. Továbbá terveztük, hogyan is fogunk kedvet csinálni az alsóbb éveseknek, akik előtt állt ez az életre szóló élmény!
Végezetül közel egy hónappal később meglátogattuk a városunk tavánál lévő trianoni emlékhelyét és felidéztük Tamási Áron írását:
„Nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.”
További képek:
